Szereplők:
Sawajiri Erika (Ikeuchi Aya)
Yakushimaru Hiroko (Ikeuchi Shioka)
Nishikido Ryo (Asou Haruto)
Jinnai Takanori (Ikeuchi Mizuo)
Narumi Riko (Ikeuchi Ako)
Ismertető:
Ikeuchi Aya 15 éves, egy tofu boltot működtető család legidősebb gyermeke, a középiskolát kezdi. Azonban az utóbbi időben furcsa dolgok történnek vele. Sokszor megbotlik a semmiben, és elejt dolgokat. Édesanyja, Shioka egy komolyabb sérülést okozó esés után kivizsgálást kér a kórházban. Ayánál megállapítanak egy genetikai betegséget, nevezetesen a spinocerebelláris degenerációt. A betegségről pár szóban: lassú leépülés, először a mozgás irányításának elvesztése (egyszerű megbotlásoktól a tolószékig, majd az ágyig), majd már írni sem és végül beszélni sem tud.
Személyes vélemény:
Ez volt az első dorama, amit megnéztem. Emlékszem, egy fórumon bukkantam rá (hogy melyiken, azt viszont már nem tudom), mindenki nagyon ajánlotta. Valamint azt is közölték, hogy aki megnézi készítsen magának papírzsebkendőt. Rengeteget. Hát... szükségem is volt rá.
Magában a betegségben szerintem a legszörnyűbb, hogy magát az agyat nem károsítja, a beteg mindvégig tudatában van annak, ami vele történik...
Ami pedig a legmegdöbbentőbb volt számomra, hogy habár a film valós eseményeket dolgoz fel, Asou azonban csak képzeletbeli személy. A való életben ő nem létezett, csak a filmbe írták bele. Amikor ebbe belegondoltam, még jobban sírtam. Igaz, Ayának nagyszerű családja volt, de akkor is elszomorított a tény, hogy nem volt egy olyan barátja, mint a filmbeli Asou.
Ami nagyon tetszett: idősebbik húgának személyiségfejlődése a részek során. Az első pár részben még ki nem állhatja nővérét, mert mindig ő a jó kislány, szülei dícsérik, ajnározzák. Majd, amikor kiderül betegsége, még engedékenyebbek vele, ami Akonak nem esik a legjobban (akkor még nem tudja, hogy Aya beteg). Miután azonban a szülők közlik a családdal a tényeket, a lány teljesen megváltozik. Minden zsörtölődés nélkül segít nővérének, amiben csak tud (egyik kedvenc jelenetem, mikor esznek és Aya nem tudja rendesen megfogni a húst a pálcikájával, Ako habozás nélkül segít). Nővére kedvéért még azt is megfogadja, hogy keményen tanul és bekerül Aya középiskolájába, hogy ő teljesíthesse be testvére álmát az ott történő érettségit illetően. Másik kedvencem, amikor öccsét csúfolják a kissrácok Aya miatt, Ako pedig hitetlenkedve nézi, hogy a fiú nem tesz semmit, nem védi meg a nővérét. Végül leüti a gyereket, aki piszkálódik, majd pedig egy olyan beszédet tart öccsének, hogy mindenki csak pislog.
A másik karakter, aki rengeteget változik a történet folyamán: Asou. Az első pár részben egy életunt fiút látunk, aki nem bírja az embereket, nem érti, miért ragaszkodnak annyira az életükhöz. Egyedül az ember az, aki minél tovább akar élni. Az állatokat szereti, pont ezért, mert ők nem kapzsik az élettel kapcsolatban. Azonban Aya-val való találkozása után elkezd másképp gondolkodni. Először csak feltűnik neki a lány furcsa viselkedése, később kutakodni is kezd, és teljesen magától „diagnosztizálja”. A történet folyamán egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Asou tulajdonképp beleszeret, de ezt elég későn vallja be.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, szerintem nagyon jó dorama. És elgondolkodtató. Ami szerintem mindenkinek átjön belőle, az az élet iránti szeretet, ami mindvégig jelen van, de a jellemfejlődések miatt is érdemesnek tartom a megnézésre.
Kedvcsináló:
Kedvcsináló:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése