2012. december 28., péntek

Kokuhaku - Confessions (2010)


Szereplők:
Matsu Takako (Moriguchi Yuko)
Okada Masaki (Yoshiteru Terada)
Nishii Yukito (Watanabe Shuya)
Fujiwara Kaoru (Shimomura Naoki)
Hashimoto Ai (Kitahara Mizuki)

Ismertető:

Moriguchi Yuko középiskolai tanár, akinek élete összeomlik 4 éves kislányának, Manaminak halála után. Bár a rendőrség balesetként könyvelte el az eseményeket, a tanárnő biztos benne, hogy lányát meggyilkolták. Sőt, a tettesek kilétét is tudni véli, és gondosan kidolgozott bosszút indít ellenük. Kezdetnek az iskolai tejükbe a férjétől vett, HIV vírussal fertőzött vért kever, és innen indul a pszichológiai terror. A film során végigkövethetjük a megtorlás elsőrangú kivitelezését.

Személyes vélemény:

Nagyon rég volt, hogy egy film ekkora hatással lett volna rám. Aminek a stáblistáját is végignézem, mert egyszerűen nem tudok elszakadni, csak ülök és bámulok magam elé. Egyetlen szóval: zseniális. Zseniális a képi megjelenítés, a zene, a történet vezetése és nem utolsósorban a bosszú hidegvérű végrehajtása.

A film majdnem tökéletes, egyetlen hibát tudok felhozni, mégpedig, hogy a diákok a tej megivása után miért nem kerestek fel valakit. Miért nem "árulkodtak" senkinek? Az osztályra mondhatjuk, hogy azért, mert miért segítenének két gyilkoson. A két fiúnak azonban, akiket a tanárnő gyanúsít, nincs oka rá, hogy magában tartsa az eseményeket. Hiszen a gyilkosság hivatalosan baleset, így itt ők az áldozatok.

Ezzel el is érkeztünk a film egy fontos mondandójához. A gyerekek az áldozatok. A tanárnő hiába deríti ki a gyilkosok kilétét, a kiskorúakat védi a törvény. Akármit  tesznek. Ezért a tanárnő - aki a film elején éppen a tanári pálya elhagyására készül - egy végső leckét kíván adni diákjainak. Az élet megbecsülését.

Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mi vihet rá két 13 éves gyereket egy kislány megölésére. Tulajdonképpen emiatt néztem meg a filmet. Amikor kiderült, kicsit csalódott voltam, többet vártam. Utólag visszagondolva azonban már nem vagyok csalódott. 

A történetbe időközben bekapcsolódik egy lány is, így a továbbiakban 3 kamasz lelkének sötét mélységeit járhatjuk végig.

A háttértörténetek folyamatosan bontakoznak ki a film során, és vegyes érzelmeket keltenek. A tanárnő iránt az elején egyértelműen sajnálatot érzünk. Meghalt egyetlen gyermeke, és a férje is beteg. Azonban  talán van valami része abban, hogy a dolgok úgy alakultak, ahogy. Ugyanis például egyáltalán nem bízott a diákjaiban. Nem volt ott, ha beszélni szerettek volna valakivel. Hogy miért, annak is megvan az oka, mint ebben a filmben mindennek. Az sem véletlen, hogy pont Manami vált áldozatává a fiúk gyilkossági terveinek. 
Shuya a film elején egyértelműen utálatot ébreszt. De még milyet. A történet előrehaladtával azonban néhol egy-egy röpke pillanatra megsajnáltam. Bár ez egyszer sem tartott sokáig.
A másik fiút, Naokit viszont szinte végig szánni lehet.

Spoiler
Ironikus, hogy pont Shuya, aki gyilkolni akart, és mégsem tudta véghezvinni tervét, míg a mindenki által senkinek tartott Naoki lesz az, aki helyette megteszi.
Spoiler vége

Mindenesetre a két fiú a film végére igencsak jól megismeri az élet értékét...

Egyértelmű pozitívumként említendő a film képi világa. Az operatőri munka kíváló, a jelenetek és a színekkel való játék lenyűgöző. 

A zene szintén nagyszerű, a megfelelő helyen a megfelelő dallam csendül fel. Azt a bizonyos számot naponta párszor meghallgatom legalább, és mindig a film jut róla eszembe. Átadja az érzéseket utólag is.

Végül, de nem utolsósorban a színészi játék remek, és nem igazán hagy kívánnivalót maga után. A gyerek színészek 1-2 évvel ugyan idősebbek voltak az általuk megformált karaktereknél, de így is épp elég fiatalok, és mégis nagyszerűen adták vissza a sötét lelkű gyilkosokat.

A film rengeteg díjat nyert, talán nem véletlenül.

Az előzetes:


Az a bizonyos zene:



Letölthető piratebay-ről.